Nagyon szerettem ezt a kis deceberi havazást, pedig alapvetően nem vagyok nagy rajongója a télnek, de a hó az más. 🙂 Régebben gyakran csak bosszankodtam miatta, annyira beburkolóztam, hogy a szemem se látszott ki, és csak annyit éreztem belőle, hogy mindenhol latyak van, beázik a cipőm, csúszik és különben is hideg van. Idén valahogy más volt..talán mert én is más lettem picit. Nem rohanok már úgy mint régen, szeretek megállni és gyönyörködni a szép dolgokban. Élvezni a pillanatokat. Ez is egy olyan nap volt, amire mindig emlékezni fogok, ugyanis ezen a szombat reggelen, gyermeki lelkesedéssel rohantam ki a hóesésbe és nagyon jólesett a lelkemnek.
