Az utóbbi időben eléggé rákattantam a jógára, és arra gondoltam érdemes lenne mesélnem nektek is róla, mert én úgy érzem végre megtaláltam a sportom! Elnézést, ha hosszú lesz, de muszáj egy kis háttérsztorit is adnom hozzá, mert anélkül valahogy nem érzem kereknek a dolgokat. Szóval a sporttal úgy eleve nem túl jó a viszonyom, már gyerekként sikerült megutáltatni velem a tesiórákat. Kínok között emlékszem vissza most is a kötelező kötélmászásra, szekrényugrásra és mindenféle rendkívül fontos dologra, amik csupán arra voltak jók, hogy egy szép napon tigrisbukfenccezve magamra borítsam a szekrényt (amit valaki nem biztosított megfelelően, és amúgy is tök normális, hogy tizenévesekkel pakoltatjuk ki a torna eszközöket ugye..) és egy életre elmenjen a kedvem az egésztől. Sorolhatnám még a tesiórák sérelmeit, de inkább térjünk át arra, hogy mit élveztem a sportolásban. Mert volt olyan is azért. 🙂
Imádtam mindent, ami játék!
Mindig is magas voltam, így szinte nem volt kérdés, hogy kosarazni kezdek és minden percét élveztem. Suliban, egyesületben, táborban. Még azt is, amikor az ujjaimat összeragaszva kellett játszanom, mert állandóan eltörtek. Ebben az időszakban egyidejűleg zongorázni is jártam, és hamar elérkezett a döntés ideje, ugyanis a zongoratanárnőm már a haját tépte tőlem, hogy mindig el van törve valamelyik ujjam (mondjuk megértem, azért úgy elég nehéz zongorázni 😀 ). Meghoztam a döntést, elengedtem ezt a dolgot és nem lett belőlem profi kosaras, de ahogy később kiderült zongorista sem.
Az egyetem alatt kötelező torna félévek következtek, ekkor találkoztam először a jógával. Nem volt egy nagy egymásratalálás, nem vettem egyébként sem komolyan, amolyan kötelező órának tekintettem, letudjuk és jó lesz. Úgy-ahogy megcsináltuk a gyakorlatokat, és elnevetgéltünk közben a barátnőkkel, mert az oktató pasi folyton egy feszülős sztreccs ruhában érkezett..gondolom nem kell elmondanom, mit éltünk át a terem hátsó soraiban. A következő félévben váltottam is, és inkább a sportlövészetet választottam. Nagyon élveztem, hihetetlen kihívás volt, izgalmas, valami új és egészen más. De persze ez sem olyan tipikus sport volt, hogy úgy mondjam nem mozgatott túlzottan át. 🙂
Azután már csak kampányszerűen sportoltam, ami azt jelenti: vettem itt-ott bérletet, amit nem használtam el, néhányszor elindultam edzőterembe, futottam és itthon is tornáztam és próbáltam valamiféle lelkesedést is vinni a dologba, de abszolút nem élveztem, nem okozott semmiféle örömöt, eufóriát és úgy általában minden mást előrébb priorizáltam az életemben, mint a sportot.
Néhány évvel ezelőtt viszont a gerincemmel elkezdtek problémák jelentkezni.
Elég sokat mentem a dolog után, ki is derült, hogy kezdődő gerincsérvem van és jó lenne, ha eljárnék gyógytornára vagy úszni..hát sajnos nem így alakult, és szégyen szemre elhanyagoltam, annak ellenére, hogy nem lettek jók a leleteim.
Viszont annyit megtettem, hogy amikor jelentkeztek a fájdalmaim, akkor itthon elkezdtem youtube videókat keresni, direkt ülőmunkához ajánlott gyakorlatsorokkal. Így bukkantam újra a jógára, vagyis hát nyilván egy kicsit butított formájára, de arra jó volt, hogy a tüneteimen kicsit javított.
Valamikor télen, amikor Edit barátnőm megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvem eljárni vele hétfőn reggelente jóga órára, akkor elgondolkodtam. Először elképzeltem a hétfő reggeli ébredést és az egész nyűgöt, ráadásul eleve a csoportos óráktól kiver a víz, de végülis úgy voltam vele, most vagy soha, egy próbát megér!
Elmentem és fantasztikusan éreztem magam. Annyira, hogy azóta folyamatosan járok és szeretnék rendszeresen több alkalommal is menni, mert igénylem. ÉN. IGÉNYLEM. A. SPORTOT.
Nagyon tetszett egyébként, hogy nem voltunk ezren (hála a reggeli órának), szuper oktató tartja az órát, nyugalom van, és az a másfél óra nem csak a testemnek jó, de mentálisan is sokat segít. Teljesen kikapcsol az agyam, koncentrálok és érzem, ahogy dolgoznak az izmok. A relaxáció/meditáció is sokat hozzátesz az egészségemhez, és azt vettem észre, hogy itthon is gyakran szinte magamtól próbálkozom meg jógalégzéssel és meditációval, ha valami miatt éppen rám tör a szorongás vagy elönt a stressz. Még bőven van hová fejlődni, de már ez is sokat segít.
Szerencsétlenségemre pont a kedvenc hétfő reggeli órámat törölték most a nyáron, mert túl kevés a résztvevő (mondjuk megértem), de mindenesetre most elkeztem új helyet keresni, de addig is vettem egy saját jógamatracot és találtam néhány youtube videót, amik szuperek és itthon reggelente tudom így indítani a napot.
Élvezem, hogy találtam egy olyan sportot, ami nem kifejezetten a kőkemény izzadásról és túlélésről szól, hanem inkább ellazít, flexibilissé tesz, javít a tartásomon, az egészségi állapotomon (pl. kevésbé fáj a derekam), és a gondolataimat is rendberakja, ha épp arra van szükség. A pilates is hasonlóan izgatja még a fantáziám, lehet, hogy azzal is megpróbálkozom majd.
